Tanítványaival koncertezett szombat este Csabcsi

„Azért vagyunk itt, mert a dob az életünk és a hobbink! Imádunk zenélni, ám ez mintsem érne a közönség nélkül", üdvözölte szombat este közönségét Cserey Csaba, vagy ahogy mindenki ismeri, Csabcsi.

A nagyszerű dobművész a Szakszervezetek Művelődési Házában egy különleges koncerttel ajándékozta meg méltatlanul kis számú közönségét: három egykori tanítványa, Balogh Ferenc, Fisár Csaba és Pintea Cristian valamint régi művészbarátja, Jean Baciu bűvölték a dobokat és a különböző ütős hangszereket.

„Hála Istennek, sok tanítványom volt, akik aztán szép pályát futottak be, saját útjukat járják, ám mindig jó velük fellépni", mondta Csabcsi még a koncert előtt.

A mester a koncert közben néhány mondatban bemutatta zenésztársait. Balogh Ferenc, vagy ahogy Cserey mondta, Ferike tagja volt Csabcsi Mistyc nevű együttesének, amely az első Félsziget-fesztivál első színpadra lépő együttese volt. Azóta megjárta Kanadát és Kubát, nemrég tért vissza Szatmárnémetibe. Fisár Csaba meghatározó tagja volt Románia egyik első sikeres ska csapatának, a The Underskiesnak. Előtte játszott progresszív rockbandában, jelenleg a Forever tagja és nemrég alakított egy dzsessz együttest. Pintea Cristianról elmesélte, hogy a sportmúlttal rendelkező fiatalember anno úgy állított be hozzá, hogy semmilyen zenei múltja vagy képzése nem volt. Neki ez egyben búcsúkoncertje is volt, nemsokára ugyanis egy időre elhagyja Szatmárnémetit. Az ötödik fellépő egyben az est doyenje volt: Jean Baciu Konstancáról származik, korának egyik legnagyobb dobosa volt Romániában, ám egy baleset miatt már csak ritkán lép fel, elsősorban Cserey Csaba kérésére.

Csabcsi az est során szót ejtett két másik tanítványáról, Adi Ionutról és Tóbiás Norbertről, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak fellépni illetve emléket állított a néhány éve elhunyt Vakarcs István Pálnak, „Szatmárnémeti legnagyobb dobosának".

Az öt művész egy órán keresztül játszott, teljesen improvizatív módon. Nem véletlen, hogy Cserey egy adott pillanatban viccesen nyilvános próbának titulálta a koncertet. Az utolsó percekben kukoricaszemekkel megtöltött műanyag palackok segítségével a közönség is „beszállt", ötjük lelkesedése és alázata pedig elhitette velünk, hogy nem csak zörgünk, hanem zenélünk.

Hiába, nekik az életük a dobolás!